Az obezitás pándémiája helyett a túltápláltság, az alultápláltság és a klíma­változás szindémiáját vette górcső alá jelentésében a Lancet malnutríciós munkabizottsága, mert a három „világjárvány” közös hajtóerőinek hatás­talanítása egységes és globális léptékű beavatkozási tervet kíván.

A tanulmány a nem fertőző megbetegedések (NCD) egyik fontos területe, a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) társadalmi terheiről ad át­tekintést nemzetközi példákon és egy konkrét hazai elemzésen keresztül. A helyzetkép arra figyelmeztet, hogy az egészségpolitikai döntéshozók nem érzékelik kellő súllyal a probléma nagyságát.

A szívbetegek gyakran pszichés társbetegségekben is szenvednek, ame­lyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőségüket. A pszichés zavarok a szívbetegségek kialakulását és lefolyását is hátrányosan érinthetik. A de­presszió, a félelem és szorongás, továbbá a poszttraumás stressz szindróma gyakori előfordulása ebben a betegcsoportban növelheti a hospitalizációs, a morbiditási és a mortalitási rátát. Rendkívül fontos a pszichés zavarok idő­ben történő felismerése és kezelése. A pszichokardiológia a szívbetegségek és a pszichés elváltozások kapcsolatával és az ezekre ható pszichoszociális tényezőkkel foglalkozik.

A gyermekkori elhízás komoly problémává vált. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a 2–5 éves gyermekek 13,9%-a, a 6–11 évesek 18,8%-a és a 12–19 éves serdülők 17,4%-a sorolható a túlsúlyosak közé. 

Az alapellátásban dolgozó orvosok úgy érezhetik, nincsenek megfelelő eszközeik ahhoz, hogy betegeiket a testsúlycsökkentésre vonatkozó gyakorlati tanácsokkal lássák el, jóllehet az egészséges testsúly fenntartásának előnyös hatásai közismertek. A kezelési terv kialakításához az orvos által igénybe vett eszközök felölelik a testedzés, az étrend és a magatartásbeli változások területét. Ha a testsúlyról a kommunikációs gátakat átlépve nyíltan tudunk beszélni betegeinkkel, és kihasználjuk a testsúlycsökkentésre alkalmas módszerekben rejlő lehetőségeket, jól szolgálhatjuk túlsúlyos és elhízott betegeink egészségét. Az amerikai felnőtt népességnek több mint a felét érinti a túlsúly vagy az elhízás. A testsúllyal összefüggő kórállapotok a második helyen állnak a dohányzás mögött a morbiditás és mortalitás megelőzhető okainak sorában, és évente 300000 halálesetért tehetők felelőssé.1 A felesleges kilók növelik a diabetes, a kardiovaszkuláris betegségek, a stroke, az arthritis, az epehólyag-betegségek, egyes nőgyógyászati betegségek, bizonyos rosszindulatú megbetegedések és több légzési rendellenesség kockázatát.2 A legtöbb túlsúlyos beteg évente legalább egy alkalommal orvoshoz fordul. A testsúly növekedésével nő az orvosi vizsgálatok gyakorisága:3 a vizsgálat nemritkán a testsúllyal összefüggő egészségügyi probléma miatt válik szükségessé. Ennek ellenére a Behavioral Risk Factor Surveillance System keretében követett körülbelül 13 000 személy közül csak az elhízottak 42%-a számolt be arról, hogy orvosától testsúlycsökkentésre irányuló tanácsot kapott.4 Ez meglehetősen aggasztó adat, ha figyelembe vesszük, hogy az elhízottak testsúlyának csökkentése egyértelműen jelentős fizikális és pszichoszociális előnyökkel jár. A National Heart, Lung, and Blood Institute (NHLBI) 1998-ban tette közzé a túlsúlyos, illetve elhízott felnőttek azonosítására, kivizsgálására és kezelésére vonatkozó irányelveit.5 Az ajánlás szerint az egészségügyi szakembereknek minden elhízott beteg esetében foglalkozniuk kell a kockázati tényezők csökkentésével és a testsúly kezelésével. Népegészségügyi szempontból az orvosi vizsgálatok kiváló alkalmat adnak a gyakorló orvos számára, hogy átadják betegeiknek a testsúlyuk csökkentéséhez, illetve megőrzéséhez szükséges ismereteket, készségeket, és szükség szerint támogassák őket e célok elérésében.